A/2 kiegészítés
Kiegészítések az A/2. tételsorhoz
Ha a munkajogi anyagi felelősség alapján kártérítésre kötelezett munkavállaló megtérítési követelést támaszt a munkavállalótársával szemben, az ebből eredő vitát nem lehet munkaügyi jogvitának tekinteni.
Az Mt. 171. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint, ha a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.
Egyetemleges felelősség megállapítása esetén bármelyik kötelezettől az egész tartozás behajtható. Ilyen esetben sor kerülhet arra, hogy az egyik egyetemleges kötelezett megtérítési igényt támaszt egyetemlegesen kötelezett adóstársával szemben azon az alapon, hogy az egymás közötti viszonyra (felróhatóságra, közrehatás arányára) tekintettel őt a munkáltatónak kifizetett összegnél kisebb összeg terheli. A munkavállalók egymás közötti viszonyában a megtérítési igény tárgyában keletkezett vita nem minősül munkaügyi jogvitának.
[Az MK 148. számú állásfoglalással módosított szöveg.]
A közérdekű munkára ítélt és az őt foglalkoztató intézmény vagy gazdálkodó szervezet között a kártérítési felelősséggel, továbbá a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitában a munkaügyi jogvitákat eldöntő bíróságok járnak el.
A közérdekű munka speciális büntetési nem, alkalmazásának az 1993. évi XVII. törvénnyel módosított 1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §-ának kifejezésre juttatott célja - ugyanúgy, mint az egyéb büntetésnek - annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.
A közérdekű munkára ítélés azt jelenti, hogy az erre elítélt köteles a részére meghatározott munkát végezni. A közérdekű munkát az elítélt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - hetenként legalább egy napon vagy a szabadnapján díjazás nélkül végzi. [Btk. 49. § (1)-(2) bekezdés].
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló és az 1993. évi XXXII. törvénnyel módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 61. §-ának (1) bekezdése szerint a kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony.
A Bv. tvr. 67. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint a közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való felelősségére, illetőleg az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére a Munka Törvénykönyve értelemszerűen irányadó. Az elítélt anyagi felelőssége mértékét a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók átlagkeresetének figyelembevételével kell megállapítani.
Az eddigi gyakorlat egységes volt abban, hogy az időközben a Btk. már hivatkozott 49. §-a következtében hatályát vesztett javító-nevelő munka végrehajtása során, úgyszintén az eddig közérdekű munkaként végzendő javító-nevelő munka esetén is az elítéltet és a munkavállalót megilletik azok a munkaviszonyból eredő jogok, illetve terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a büntetéssel nem ellentétesek. Abban is egységes gyakorlat érvényesült, hogy az e körben felmerült vitás kérdések elbírálása a munkaügyi bíróság határkörébe tartozik.
A javító-nevelő munkát a Btk. már hivatkozott rendelkezése megszüntette, míg a közérdekű munkát - mint büntetést - továbbra is fenntartotta. Ez azonban az ismertetett gyakorlatot nem érinti. A munkahely és az ott foglalkoztatott közérdekű munkára ítélt kapcsolatában ugyanis nemcsak kártérítési jogviták, de - szűkebb körben - a munka végzésével kapcsolatos jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos jogviták a továbbiakban is felmerülhetnek, és ezek elbírálására továbbra is az eddigi gyakorlat fenntartása indokolt.
A munkaügyi bíróság hatáskörét a per alapjául szolgáló munkaviszonyban vagy azzal egy tekintet alá eső egyéb jogviszonyban bekövetkezett jogutódlás nem érinti.
A törvény rendelkezése szerint munkaügyi per - eltérő különös rendelkezés hiányában (pl. Mt. 181. §) - a munkaviszonyból, valamint azzal egy tekintet alá eső jogviszonyból (köztisztviselői jogviszonyból, közalkalmazotti jogviszonyból, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzési jogviszonyából, nem nappali tagozatos tanulmányi szerződésből, bedolgozói jogviszonyból stb.) származó per (Pp. 349. §, Mt. 199. §).
Az ilyen per tehát munkaügyi per, mind az annak alapjául szolgáló jogviszonyt létesítő szerződéskötő felek, mind pedig meghatározott esetben a szakszervezet, illetve az üzemi tanács vagy más külön rendelkezésben (például az Mt. 181. §-ában) megjelölt személy vagy szervezet perben állása esetén. Ebből a szempontból a féllel egy tekintet alá esik annak jogutóda is.
Ehhez képest a munkaviszonyból származó jogokkal és kötelezettségekkel összefüggő perben (munkaügyi jogvitában) a munkaügyi bíróság jár el abban az esetben is, ha a jogutódlás folytán valamelyik szerződéskötő fél helyett annak jogutóda lép fel, vagy a jogutódlás a per során következik be.
A vitának munkaügyi jellegét nem szünteti meg az, hogy akár az igény érvényesítését megelőzően, akár a munkaügyi jogvita elintézésének ideje alatt a felek valamelyike személyében jogutódlás áll be. Jogutódlás esetén ugyanis a jogviszonyból eredő egyes jogok és kötelezettségek a jogutódra szállnak át, ilyen esetben az eljárást a jogutód részvételével kell lefolytatni.
